Kezdetekben a ‘60-as évek képzetlen gitár és ének alapú garázsrock-zenekaraira használták a „punk rock” (punk=kezdõ, újonc) kifejezést, ám azóta önálló stílussá nõtte ki magát. Az alapzenét egy nem túl összetett dobfelszerelés, egy vagy két elektromos gitár, és egy elektromos basszusgitár adja, erre jön a gyakran beszéd jellegû, egyszerûbb dallamú ének. A számok leglényegesebb eleme a szöveg, ami mind társadalmi, mind politikai téren szókimondó, felforgató, ellenkulturális, lázító, politikailag elfogult és gyakran anarchista; célja a megbotránkoztatás. Az egyén problémái is központi szerepet játszanak, a munkanélküliség éppúgy, mint az érzelmi és mentális gondok. Az elsõ középiskolásokból megalakult magyar punk együttesek szövegeikben a szocialista diktatúrát bírálták, amit a pártállam érthetõ módon nem nézett jó szemmel, így a fiataloknak nem volt lehetõségük lemezkiadásra, csak a házi és a koncertfelvételeket tudták kézrõl kézre adni. Mint minden stílus, a punk is folyamatosan fejlõdik. Ihletett merít többek között a reggae, a funk, a ska vagy a rockabilly stílusból. Az elsõ hullámnak a rendszerváltással vége szakadt, ezért sokan úgy gondolják, hogy a punk meghalt. Ám ez nem igaz, él, csak ideológiája a ‘90-es években jelentõsen átalakult, új ellenfélre találtak a globalizmus és a fogyasztói társadalom „személyében”.
A punkok külseje hûen tükrözi a lázadást. Lényege az átlagtól való eltérés, gondolkozásuk, érzéseik nyílt felvállalása. Vannak szimbólumok, amik a legtöbb punkon megtalálhatók, a bakancs, anarchiajelek, kitûzõk, biztosítótûk, felvarrók, szegecses öv, szíj vagy karkötõ, csuklószorító, katonai cuccok, piercingek vagy fülbevalók. A hajuk a legszembetûnõbb: taréj, feltûnõ színû haj díszíti fejüket. A nadrág vagy a lábszár közepéig ér, vagy fel van hajtva, hogy látható legyen a bakancs.
Sokaknak szúrja a szemét, hogy a punkok nyíltan hirdetik az anarchiát, ám nincsenek tisztában azzal, hogy ez az õ értelmezésükben mit jelent. Egy netes oldalon talált idézettel búcsúzok, ami szerintem választ ad erre a kérdésre: „Végül pedig ahhoz a következtetéshez is eljutunk, hogy az anarchia maga a demokrácia: az anarchia a népuralom, aminek fõ jellemzõje éppen az, hogy nincsen uralom, mivel az érdekek kölcsönösek."
Penge
