Sajnálattal nyugtáztam, hogy Pakson igen csekély, na nem a medvebocs értelmi szintje, hanem az érdeklődés a koncertek iránt. Az emberek többsége inkább elmegy a lityi-lötyi gépzenés bulikra, ahelyett, hogy meghallgatna és végigtombolna egy vagy akár több koncertet. És mindezt úgy, hogy rá se jönnek, hogy mit hagytak ki. Ilyen pl. az elmúlt idők egyik legfergetegesebb partija, amit a kecskeméti székhelyű Időgép zenekarnak köszönhetünk. Mivel a billentyűs Balczer István gyökereit tekintve paksi, így a második lemezüket népszerűsítő turnéból sem maradtunk ki. Az elszomorítóan kevés jelenlévő ellenére is szívvel-lélekkel játszottak, aminek meg is lett az eredménye: a közönség őrjöngött, nem akarta elengedni őket. Mindenki számára hatalmas élmény volt, két órán keresztül tánc, ütős dalszövegek, jellegzetes énekhang, fantasztikus szólók és tökéletes összhatás. Irigylem a diszkósokat, akik élvezni tudják a konzervhalakhoz hasonlóan összepasszírozott táncot a csapból folyó slágerekre, és sajnálom is őket, mert megfosztják magukat az igazán emlékezetes, különleges buliktól. Remélem, néhány halacska „horogra akadt”, és legközelebb már többen leszünk a konzerv falán túl, együtt/többen vetjük bele magunkat a pogóba, a táncba és együtt/többen éneklünk az énekessel. Na, mit tervezel hétvégére?

Penge