Megdöbbentõ példaképek, egészen új szavak és helyesírás, a kicsinyítõ képzõ korlátok nélküli használata. Ki gondolná például, hogy a „szaliavi” kifejezés valójában a szalagavató rövidítése, az „yzgys” a köznapi emberek szótárában megegyezik az „izgis” szóval, vagy a „szavyka” a szó cuki megfelelõje. A plázacicákat természetesen az különbözteti meg leginkább kortársaiktól, hogy plázákban bandázva töltik idejük nagy részét. Külsejüket illetõleg a falatnyi ruhák, a hónaljig érõ rózsaszín táskák, a magas sarkú, esetenként csillogó cipõk és általában a festett, hidrogénszõke haj a jellemzõ. Mindennél jobban ragaszkodnak a divathoz, a márkákhoz és mindenhez, ami nyugatról érkezik. Ennek az elnyugatiasodásnak az egyik jele, hogy a rózsaszín szó kihalófélben van köreikben, helyette a pink a trendi. A számukra természetes beszédmodorukat, affektálásukat mások gyakran idegesítõnek, mûnek találják, így nem túl népszerûek. Értelmi színvonaluk is hagy némi kívánnivalót maga után, bár ez sajnos a stílustól függetlenül egyre gyakrabban elmondható a tizenévesekrõl. Elgondolkodtató, hogy mivel a plázacicák kifejezés a nõi egyedeket foglalja magában, mi az õ férfi megfelelõjük? Plázacickány? Esetleg plázakandúr? Rövid keresés után erre is választ kaptam, õket a macsó kategóriába sorolhatjuk, amit ugye senkinek nem kell bemutatni.
A interneten való nézelõdés közbe ráakadtam egy igen érdekes oldalra, ami a „Pláza Cycák Országos Szövcsije” nevet viseli. Nekem egyszerû földi halandó lévén elég nagy erõfeszítésembe került, hogy értelmezzem a „cycókák” y-os írásmódját, és feldolgozzam a rózsaszín „órácskát” ami az „idõ-bidõt” mutatja, és azt a sok cukiságot, amit õk mind természetesnek vesznek. Példának csak egy blogismertetõ: „Rózsaszín vagyok. Cica vagyok. Itt bepillantást nyerhetsz érzékeny kis cicalelkem rózsaszín virágoskertjébe…”
Penge
