Az úgy kezdõdött, hogy gyerekkoromban szerettem sárkányt eregetni. Nagyfater megdobott anno egy igen frankó darabbal, jó nagy volt, és repült mint a Boeing. Használtam is kb. 3 napig, mikor is jött egy izmosabb szellõ... Lévén 25 kiló plusz áfa a testsúlyom, egy darabig húzott az arcomon a földön, majd felakadt egy 20 méteres jegenyére. Ki voltam bukva rendesen, hogy így lenulláztam a gépet, onnantól nem is eregettem többet.
Egyszer aztán 4-5 évvel ezelõtt felhívott Dani haverom, hogy van egy új sport, a kite (ami egyébként sárkányt jelent) nagyon karaj, igen csajozós, és kevesen nyomják, mi lenne, ha kipróbálnánk? Mondtam oké, csapjunk bele!
El is mentünk egy tanfolyamra, és tényleg nagyon zsír volt a téma, rá is kattantunk rendesen, azóta is küldjük ezerrel. Sokkal jobb, mint a sima szörf, kisebb szélben is mûködik egy nagyobb ernyõvel, meg ugrálni is lehet vele.
Úgy kell elképzelni, mintha egy mini siklóernyõt eregetne az ember fia egy fix, kb. 30 méteres zsinóron, ami húz elõre, de jó esetben nem arcon, hanem valami járgányon. Mindegy min, ami csúszik, gurul vagy siklik a földön, vízen, havon vagy jégen. Pont ettõl jó a móka, lehet a Balatonon olyan wakeboard-szerû deszkával (ez a legcsajozósabb) vagy a jégen korival, aszfalton görkorival, egy mezõn télen snowboarddal vagy síléccel, nyáron mountainboarddal (nagy kerekû, terepre való gördeszka) vagy buggy-val (3 kerekû gokart-féleség motor nélkül). Mindenesetre nem árt némi protektorral felszerelkezni „B” terv gyanánt. Elengedhetetlen a sisak (bár nélküle viccesen lehet hallucinálni meg kettõslátni egy izmosabb bukfenc után), nem árt térdvédõ sem, kesztyû, kezdõknek könyök- és a farvédõ is jó, ha van.
Gondoltam, gáz hogy itt Pakson egyedül fogom nyomni, de szerencsére itt is vannak bolondok, mint Paker, aki régóta nyomja már, meg a siklóernyõs haverok, meg a csajom Zsuzsi, meg 1-2 barátnõje, akik hamar rágyógyultak erre a sportra is. Szóval: kite-ozni karaj!