Egy hirtelen ötlet egy hónappal ezelõtt külföldre vezetett minket. Kárpátalján jártunk. Néhány barátommal úgy gondoltuk, hogy nem kell nekünk a Nyugat, olyat látunk eleget. Menjünk inkább Keletre! Ukrajna. Ez az! Egyik haver már járt kint tavaly, tudta, mi a dörgés: Beregszászon olcsó piac, Husztnak áll még büszke romvára, Munkácson várat újítanak, a viski magyar-ukrán középiskola idén volt 450 éves.

Szállásunk Benén volt családnál, gyakorlatilag minimális összegért, amiért még járt reggeli, csomagolt ebéd és meleg vacsora is. Habár minden nap kifárasztottuk magunkat, sosem tudtunk mindent megenni, amit elénk raktak. Gazdasági mutatóink jól álltak. A szállás 2500 Ft/ fõ/nap, Paksról tömegközlekedéssel oda-vissza, vonattal, busszal, Ibusszal. Ez körülbelûl 6000 Ft/fõ. (Ha még nincs útleveled, az plusz 6000 Ft.) De ezért bõven kárpótoltak minket az ukrán árak. Étteremben – egy nagy pizza és fél liter üdítõ – 5-600 Ft-ból kényelmesen meg lehet ebédelni. Négy nap, három éjszaka, költõpénz (ami nem kell túl sok) és utazás megközelítõleg 26 ezer forint, ennyibõl egy személy kényelmesen kijön.
.Szegénység és gazdagság. Köztes út errefelé nem nagyon létezik. Húszéves Moszkvics, mögötte sötétített ablakú s-merdzsó. Ez az ukrán valóság. A csajok gyönyörûek, megvan bennük a nõiesség, mind öltözködés, mind viselkedés terén..

Az ország fõ jellemzõje a szegénység, de hol tett jót keleten negyven év szocializmus? A táj gyönyörû, az emberek is kedvesek, normálisak a külföldiekkel, amit itthon sok emberbõl hiányolok. Ezt látni kell!