Fekete szemek, fekete körmök, fekete hosszú alsó, fekete hosszú felsõ, fekete bakancs, fekete haj, fekete, fekete, fekete… Még nyáron a harmincfokos melegben is, maximum annyi különbséggel, hogy a hosszút rövidebbre cserélik. Hogy ki az, aki ennyire elvetemült? Õk a„darkosok”.
Ez tulajdonképpen egy elég érdekes stílus, nem is lehet igazán behatárolni. Elõször a tavalyi Rockmaratonon gondolkoztunk el rajta, amikor is a hõségtõl kókadozva fetrengtünk a fûben, õk pedig a fekete szín fényelnyelõ tulajdonságára fittyet hányva (vagy talán nem is érzékelve?!) halálváró arccal sétálgattak, hozzáteszem nem kis számban. A hölgyek egy meghatározhatatlan átlátszó valamit viseltek a már leírt kinézetû ruhájuk fölött, amire talán az „öreganyám vadító köntöse” kifejezés lenne a legtalálóbb, természetesen fekete színben. Ehhez képest az urak feltûnési viszketegsége elhanyagolható, õk beérték egy csini fodros inggel. Zenei téren a rock különbözõ keményebb vonulatait kedvelik, ilyen például a death, black és a heavy metal. Nem éppen barátságos modorukról és külsõjükrõl híresek. Némi érfelvagdosós, depresszív, világfájdalmas effekt teszi fel azt a bizonyos pontot az i-re, helyenként egy csipetnyi sátánista hajlammal fûszerezve. De mint ahogy az tudvalevõ, az árnyékot is mindig fény határolja, így talán a fekete külsõ egy fehér galamblelket, vagy esetleg egy rózsaszín kis virágoskertet rejt :-) És ha mégsem? Annál jobb, fõ a változatosság. Az M&M’s cukor se lenne olyan finom, ha az összes darab ugyanolyan lenne…
Penge
