Érzem, egyre közeledik a perc. Már nem tudok mit tenni, lassan nyugszom bele komor magányomba. Évekig közvetítettem töretlenül bármit, amit csak kértek! Évekig tűrtem szó nélkül a sok telefonos vetélkedőt! Évekig próbáltam legjobb tudásom szerint átfogóan tájékoztatni őket a legkedvezőbb, kihagyhatatlan akciókról, ránceltüntető krémekről, a legízletesebb chipsekről. Meghallgattak valaha is? Mindig csak a lárma, a durva, elforduló közöny, ahogy velem viselkedtek. Oly hűen álltam a sarat, s még most is, öreg korom ellenére is, már a harmadik rúgásra csatornát váltok. De kiközösítettek, lekicsinyeltek, s egyetlen köszönet nélkül távolítottak el állásomból, ahol már apám, s az ő apja is dolgozott. Nincs értelme már élnem, nem tudom tovább elviselni a helyemre jött felvágós új ficsúr gúnyos trónolását régi helyemen, a TV-dobozban.
F. A.
